8. Fejezet: Változó érzelmek

Hyorin szemszöge...

-Ti ismeritek egymást? - Értetlenül néztem reájuk.

-Persze. A liceumban padtársak voltunk és még a legjobb barátok is. - Válaszolta vissza Seungri, miközben pacsiztak egyet Jiyonggal.

„Ezek ketten ismerik egymást? Olyan régóta? Úristen, akkor Seungri tudja, hogy Jiyong mivel is foglalkozik?”

-És mióta nem találkoztatok? - Kérdeztem még mindig megszeppenve. Képtelen voltam felfogni az előbb történteket.

-Amikor véget ért a liceum azóta nem futottunk össze. Az egyetemen közeledtével külön vállt az utunk, én tanárnak mentem, Jiyong pedig az énekes karriert fontolgatta. - Magyarázta Seungri. -Ám Hyorin, te honnan ismered Jiyongot? – Tette hirtelen fel a kérdést.

-Öhm... - Elakadt a szavam, mert eszembe ugrott az, hogy mit is csináltam nemrég Jiyonggal.

-Egy nap összefutottam Hyorinnal miközben sétálgatott az egyik a barátnőjével, akit régóta ismertem. - Mondta teljes nyugodtsággal Jiyong. A szeme meg sem rebbent. Félig az igazat mondta, félig nem.

-Óh értem. Ám jut eszembe, el kell mondanom valamit Hyorin. – Seungri mélyen szemeimbe nézett. Foggalmam sem volt arról, hogy mégis mi ugrott ilyen hirtelen a kis buksijába.

-Ki vele. – Mosolyt csaltam arcomra.

-Hétvégén szervezhetnénk egy házibuli félét. Tudod, hogy megünnepeljük azt, hogy már egy fél éve együtt vagyunk. – Tette kezét a vállamra. – És jó lenne, ha már Jiyong is a barátod őt is meghívnánk arra a partyra.

-Óh, de nem szükséges. – Mosolygott kedvesen Jiyong. – Ám jó rég óta jártok. Gratulálok!

Lehajtott fejjel figyeltem a földet, és csak bólintottam egyet, de már nem is tudtam, hogy mire. Iszonyúan rossz érzés fogott el, mert míg Seungri a munkáján ügyeskedik, addig én Jiyongnál enyeledek. „De nem csalom meg, mindez csak tapasztalat szerzésből történik!” Gondolataimból már csak az zökkentett ki, hogy Seungri megragadja a csuklómat és behúz Jiyong előszobájába.

-Esetleg megkínálhatlak titeket valamivel? – Kérdezte Jiyong, miközben már a konyhájába sürgött forgott.

-Nem köszi, de Hyorint azért még megkínálhatod valamivel. – Seungri csak engem figyelt, miközben besüppedtem a kényelmes kanapéba.

-Ne fáraszd magad Ji! Nem kérek semmit. – Kezeimet combjaimra helyeztem és figyeltem, ahogy újjaimmat egyik helyről a másikra rakom, mintha zongoráznák. Hirtelen felkaptam fejemet amikor Seungri mellém üllt. Kezét a combomra helyezte és felirányította a ott lévő kezemre.

-Miért vagy ennyire csendes? – Fontuk össze újjainkat.

-Ne-nem vagyok az. – Habogtam és tovább figyeltem magam elé.

-De látom rajtad, hogy valami nem stimmel... Van valami baj? – Szabad kezével megfogta államat ás arca felé irányította arcomat, hogy betekintést nyerjen szemeimbe. Szívverésem százszorosára nőtt, amikor őszinte szemeivel csak az enyéimbe nézett. Nagyokat nyeltem, és láthatóan rettegtem attól, hogy most kiszedi belőlem az igazságot, azt, hogy Jiyonggal is szűröm a levet.

-Hoztam két bögrényi teát hátha mégis isztok. – Szakította félbe Jiyong Seungrival való szemkontaktusunkat. Megkönnyebbültem, hogy pont ilyenkor lépett közbe, mert már nem bírtam volna sokáig.

-Köszönöm... – Vettem ki Jiyong kezéből az egyik poharat.

Mosolyt erőltetve arcomra néztem fel rá. Nem látszott rajta semmi meglepettség, semmi félelem, csak a derült boldogság. Sóhajtottam egyet, és a bögrémben lévő teámra néztem, ami csak gőzölgött a forróságtól. Számhoz emeltem és belekortyoltam, amit egyből meg is bántam.

-Ssz! – Hangosan felszisszentem, és az előttem lévő asztalra tettem a poharat. – Ez forró... – Böktem ki, és becsukott szemeimmel próbáltam tűrni a fájdalmat.

-Hyorin! – Fordult felém Seungri és megsimította az arcomat. – Enyhíthetek a fájdalmadon... – Vigyorgott kajánul és az ajkait ajkaimra tapasztotta.

Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek, olyan váratlanul ért a tette. Lágyan becsuktam szemeimet és egy időre elzártam a körülöttem lévő világot. Furcsa volt ez a csók, nem olyan volt mint az eddigiek... Mondhatni élveztem, de a tűz nem volt olyan erős, mint a Jiyong csókjaiba.

„Miket beszélek én is?! Teljesen elszállt az agyam.”

Kis idő múlva, mire Seungrival befejeztük a nyelvcsatát, elszakadtunk egymástól. Elpirulva néztem rá, miközben hevesen levegőért kapkodtam.

Seungri szemszöge...

-Mióta lett ilyen heves a csókod? – Kérdeztem Hyorintól mire még jobban elpirult.

Élveztem, amikor a szerelmem arcát egy egyszerű kérdéssel vagy akár egy mondattal is piros-pozsgássá tettem. Karjaimba zártam testét és simogattam hátát. Számmal füléhez közelítettem és halkan belesuttogtam.

-Tudod, hogy imádom, amikor ilyen vagy... – Kuncogtam, amint megéreztem hogy megremegett karjaim között. Ekkor pár dolog megfordult a fejemben. Minél inkább vágytam Hyorinra. Napról napra gyötört, hogy még nem tehettem magamévá, de nem akartam semmit sem elsietni.

-Khm...

Egy hangos köhögést hallottunk a háttérből, mire mindketten odakaptuk fejünket. Jiyong a falnak dőlve egy semmitmondó arckifejezéssel nézett ránk.

-El fog hűlni a teátok. – Mondta. – Pedig a szeretetemet is beleadtam. – Láthatóan viccelődött mert egy mosoly kerekedett az arcára.

Halkan elnevettem magam. Eszembe villant, hogy szegény Jiyong, végig kellett néznie, ahogy itt romantikáztam Hyorinnal.

Jiyong szemszöge...

Azt hittem már, hogy sosem fogják befejezni a smacizást. Ahogy Seungri közelített Hyorinhoz az az én taktikáimhoz képest semmi. Mégis Hyorin úgy belepirult minden egyes mondatába, hogy még a szememnek sem mertem hinni.

"Tényleg ennyire szereti Seungrit? És én mégis miért gondolkodom el ilyesmin?! Netalán...

 többet érzek Hyorin iránt, mint ahogy gondoltam?"