Kimi szemszöge...
„Kész,
tele vagyok mára pumpálva! Annyira teletömtem magam, hogy még járni is alig
birok.”
Elköszöntem
a még jelenlevőktől és egy utolsó intéssel felsiettem a lépcsőn. Ásítások
közepette értem a szobám elé. Kivettem farmer zsebemből a kulcsot és egyből a
zárba tettem.
- Hú, de ki vagyok nyúlva... Nem ártana egy jó
szundítás. – Mondtam magamban, és megpróbáltam elfordítani a zárban a kulcsot.
Ahogy elfordítottam egy ismeretlen hang csapta meg a fülemet. A zárra
pillantottam, és ekkor az arcom egyből elsápadt.
- A francba! A francba, a francba!!! – Mondtam
kétségbeesettem. – Beletörtem a kulcsot a zárba?! – Térdeltem le, hogy megnézhessem.
– Basszus! – Kezemből leejtettem a kezembe maradt kulcs darabot, és megpróbáltam
kiszedni a zárba maradtat, sikertelenül. – Most meg mégis mit csináljak? –
Estem pánikba, s szemeim óriásira kerekedtek. Gyorsan felkapartam magamat a
földről és siettem megkeresni a ház tulajdonosát. Pont ekkor járkált föl és alá
a folyosón a szobákat nézegetve. Reszketve álltam meg előtte, és félve vetettem
egy pillantást feléje.
- Van valami probléma? – Kérdezte, és látszott
rajta, hogy egyből észrevette a pánikot az arc kifejezésemből.
- Beletört a kulcs a zárba... Magam sem tudom,
hogy-hogy történt... Olyan egyszerűen fordítottam el a kulcsot a zárba... és-és
beletört. – Nyekeregtem.
- Hadd menjek és nézzem meg. Hányas szoba? –
Kérdezte.
- Tizenkilenc. Itt a kulcsnak a másik fele. –
Mutattam fel neki, mire egy megalázó pillantást vetett felém. Kezét elém
nyújtotta, mire átadtam neki a kulcs darabot.
- Meglátjuk, mit tehetek. – Sétáltunk el egész
az ajtóig, hogy megtekintse gyönyörűséges művemet. Csakis én lehetek ennyire
szerencsétlen. Annyira szégyelltem magam ebben a pillanatban, hogy még a föld
alá is le süllyedtem volna. – Azt hiszem, ezt majd csak holnapra tudjuk
kinyitni. Az egész zárat le kell vennünk ahhoz, hogy kinyithassuk, úgyhogy
kérem... – Hírtelen mindketten oldalrapillantottunk és megláttuk Seungrit,
ahogy felénk közeledik.
- Mi történt? – Kérdezte tőlem kedvesen.
- Semmi... – Fejemet lehajtottam, mert nem
mertem ránézni. Ezt követően Seungri a házvezetőhoz fordult és kérdően
rápillantott.
- Beletört a kulcs a zárba. – Kezdte mondani a
mondandóját a házvezető. – Mára nem tudjuk megjavítani, így a fiatal hölgy
valakinek a szobájában kéne aludjon.
„Hogy micsoda? Na neee!”
- Én nem hiszem, hogy... – Kezdtem bele, de
Seungri hírtelen közbeszólt.
- Rendben, megoldjuk ezt a problémát. Kimi
kérlek gyere hozzám éjszakára.
- Mi-mi-micsoda? – Hevesen pislogtam Seungrira.
Félrehallottam volna? Képtelen voltam felfogni azt, amit az előbb mondott.
- ... – Seungri semmit sem válaszolt, csak mosolygott.
Mögém sétállt, és megfogta a kezemet. – Gyere. – Húzott maga után. – Majd valami
pizsamát is előkerítek neked. – Mondta és hátrapillantott, hogy szemeimbe
nézhessen.
„Milyen rendes... De... Úristen!
Úgy érzem tiszta forró a az arcom tekintetétől. Óh, kérlek, csak ne legyek vérvörös...”
Már-már
a folyosó végében jártunk, amikor is Seungri kinyitotta előttem a szobájának ajtaját.
- Menj előre. – Adta nekem az elsőbbséget.
„Óh! De utálom ezt, főleg
azóta, amióta rájöttem, hogy miért is teszik ezt az *udvariasságot* a férfiak...
Csakis azért, hogy megnézhessék a nők fenekét! Hát persze!”
Besétáltam
a szobájába, ami ugyanakkora volt mint az enyém. Mi a fene! Itt is két személyes ágy van, mint nálam? Nézelődésem
miatt túlságosan is elragadtak a gondolataim, így már csak arra eszméltem fel,
hogy Seungri a kezembe adja az egyik ingét.
- Kimegyek míg átöltözöl. – Mondta mosolyogva,
és szó se beszéd nélkül elhagyta a szobát.
„Te jóságos Isten! Seungrival
fogok egy ágyban aludni...?!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése