17. Fejezet: Make love

Kimi szemszöge...

„És kit szeretnél, hogy felmelegítsen?”

- Seung-Seunghyun sensei! Észre se vettem, hogy bejöttél. – Nyekeregtem ki nehezen, és szégyenlősen felnéztem rá. – Öhm... Én...

 - Tetszik a kilátás ugye? – Közeledett felém, és megállt szembe velem. Úgy tűnt témát akart váltani, ezért hagytam. – Ám hányszor mondjam el még, hogy szólíts csak Seungrinak? – Rám nézett egy enyhe mosollyal az arcán.

 - Bo-bocsánat. – Mosolygok szégyenlősen és az ablak felé fordulok. – Igen, igazán szép a kilátás. Nem hittem volna, hogy ilyen jó helyen fogunk lakni.

 - Miért, mire számítottál? – Kérdezte meglepetten Seungri.

 - Hát nem is tudom... Például arra, hogy nem leszünk így külön-külön, hanem a lányok egy szobában, a fiúk pedig egy másikban.

 - Direkt azért jöttünk egy ilyen helyre, hogy ne legyenek ilyen gondok. Máskülönben meg, ingyen ajánlották fel ezt a szállás, úgyhogy kihasználjuk.

 - Óh! Értem...

 - Amúgy meg, csak azért rontottam rád ilyen hírtelen, mert lefekvés előtt még lent eszünk valamit, és gondoltam szólok hátha akarsz te is jönni.

 - Rendben, köszönöm.

 - Nincs mit megköszönnöd. – Mosolyog kedvesen. – Akkor kint találkozunk.

Csak egy bólintással adtam tudtára, hogy rendben, megértettem amit mondott. Miután kiment, gyorsan becsuktam a kinyitott ablakot, hogy ne hűljön ki még jobban a szobám, és már készültem is kimenni. Kezembe kaptam az ágyra ledobott kulcsot, és bezárva magam után az ajtót, kisiettem a folyosóra. Zsebemből előkotorásztam a mobilom és írtam Hyorinnak egy üzenetet, vagyis inkább egy e-mailt a 3G hálózatomnak köszönhetően. Muszáj volt neki írnom valamit, ha már a mai nap folyamán egy szót sem ejthettünk meg egymás között.

Feladó: Kim Kimi

Tárgy: Szia ^^

Címzett: Shin Hyorin

Szia. Mi újság veled? Ugye megkaptad a hírt arról, hogy angol táborban vagyok? Haragszol rám, amiért nem szóltam róla? T-T Remélem nem... Majd írj vissza ha ráérsz.

 Kimi

Elküldtem az e-mailt, és a telefont is lezártam. Gyorsan lebaktattam a lépcsőn az előtérbe, és láttam, hogy a többiek már csak rám várnak az étkező asztalnál.

„Akkor lássunk is neki az evésnek!”

Hyorin szemszöge...

 - Nem fogunk semmit sem meglátni Jiyong. – Duzzogtam és eltoltam magamtól Jiyongot.

 - Akkor nincs más választásom... – Megállt egy pillanatra, sóhajtott, aztán a szemembe nézett. Láttam valamit a szemében. Netalán ravaszságot? – Ha nem maradhatok itt, és nem teszed azt amit mondok, akkor beárullak Seungrinak.

„Mi van? Ez most fenyeget?”

  

- E-ezt nem teheted meg! – Mondtam haragosan. Ekkor már teljesen eluralkodott rajtam a düh.

 - De megtehetem Hyorin, bármit megtehetek annak érdekébe, hogy itt maradjak. De ha még mindig azt választod, hogy elmenjek... – Ült fel egyenesen. – Akkor állok rendelkezésedre. Csak számíts arra, hogy Seungri nem fog boldogan visszatérni hozzád.

 - Egy szemét dög vagy Jiyong! – Vállba vágtam. – Utállak!

 - Tényleg? Ennyire haragszol rám? Pedig úgy érzem, mintha nem is lenne semmi haragod. – Rám nézett, de én megpróbálom kerülni a tekintetét. Idegesítenek azok az őszinte szemei, mindig úgy néz rám velük, mintha a gondolatomba szeretne kutakodni.

 - Igen, haragszom rád!

 - Akkor gyere, és vezesd le rajtam haragodat.

 - Hogy micsoda? Mégis hogyan? Verjelek meg? – Ekkor felé fordítottam tekintetemet. Megint az-az idegesítő vigyor ült az arcán.

 - Szerintem sejted, hogy-hogy értettem. – Jobb kezével megfogta az államat, és hüvelykújjával alsó ajkamat kezdte el simogatni jobbról balra. – Szexuálisan add ki a mérged, Hyorin. – Suttogja a fülembe.

Kigubbadt szemekkel bámultam Jiyongot, és időközben még nagyokat is nyeltem. Ezt most komolyan mondhatta?

 - Nah, láttál már eleget, ideje lekötnöm a szemedet. – Mondta elterelve a témát és kezeivel rákötötte a sálat a szememre. – Látsz valamit? – Kérdezte.

 - Nem. -  Mondtam halkan. – Mi szükség van erre?

 - Hmm... Tedd a kezed a fejed fölé. – A kis parancsolgató, és még nem is válaszolt a kérdésemre, de tettem amit mondott.

 - Muszáj megkötöznöd? Akkor nem tudlak érinteni. – Mondtam szomorúan.

 - Igen. – Semmi mást sem mondott, csak összekötötte jó szorosan mindkét kezemet. Ahogy kicsit megmozgattam őket, éreztem, hogy az anyag egyre erősebben súrolja csuklómon a bőrt.

 - Most pedig az enyém vagy. Csak az enyém. – Mormota vággyal teli hanggal.

Bármit is válaszoltam volna vissza, nem tudtam, mert nem hagyta. Jiyong ajkaimra tapadt, és vadul csókolni kezdett. Belehümmögött a nyelves csókba, mire vérem teljesen felforrósodott és az alfelembe tódult. – Olyan gyönyörű vagy. – Nyögi halkan ajkaimba.

Testem ezeknek a szavaknak a hallatán egyből remegésbe fogott. Hogy tud még ennyitől is totál begerjeszteni?

Jiyong keze végigkúszott testemen, fentről egészen a hasamig. Alányúlt a pólóm alá, és hideg ujjaival végigsimogatta has falamat. Csókokkal halmozott el ismét, de keze nem állt le a vándorlásban. Egyre feljebb csusszant, egészen a mellemig. A melltartón keresztül simogatta melleimet, míg nem érezte megkeményedett, és kihegyesedett bimbómat. Fél kezével hátamhoz csusszan, hogy kikapcsolta a melltartómat, mely egy egyszerű halk kattanással kikapcsolódott.

Elváltak ajkaink egymástól. Hírtelen besüppedt az ágy, és éreztem, hogy Jiyong feltérdelt rá. A felsőmet a melltartómmal együtt lehúzta rólam, és csókokkal lepte el fedetlen testemet.

 - Áááh! – Nyögtem kéjesen, miközben keze a nadrágomba csusszant és a bugyimba kandikált.

„Ez így sokkal intenzívebb, mint amikor látok is valamit.”

Lassú körkörös mozdulatokkal simogatta nyílásom a bugyin keresztül. Ajkaival melyekkel testemet csókolta, leváltotta a nyelvére. Végignyalta többször is testem középpontját, s aztán a bimbómra tért, amit szopogatni kezdett.

 - Jih- Jiyong, kérlek... – Nyögtem tehetetlenül. Kezeimet is hiába mozgattam, semmi szabadságom se volt.

 - Nem, még nem lehet. – Morogta gonoszkás hangon és tovább folytatta a kínzást. – Olyan szépek a melleid.

Körbe csókolta bimbómat, aztán ismét végignyalta a ki duzzadt részét. Hírtelen leállt, és fogalmam sem volt arról, hogy mégis miért tette ezt.

 - „Mi történik? Miért nem csinál semmit? Ajj, de rossz hogy nem látok semmit... Mi ez a hang?” – Fejemet a hang irányába kaptam.

 - Baby, olyan jó téged így látni... kikötözve. – Hangjából kihallatszik, hogy vigyorog. Szóra nyitnám a szám, de ismét megakadályozza, hogy elmondjam mondandómat. Ekkor érzem, hogy mezítelen felsőteste hozzásimul az enyémhez. Hmmm... olyan... izmos és sexy.

Hamar megszakította a csókot, és forró puszijaival haladt végig az államon, a nyakamon, a melleim között és a hasamon is egyaránt. Egyik medence csontomtól a másikig haladt, de mindeközben kezei igyekeztek levetni rólam a nadrágot. Megemeltem csípőmet, hogy segítsek neki a levetésben. Hamar lehúzta rólam a nadrágot, amit a hangok alapján a földre hullt.

Végigsimította mindkét lábamat, mire teljesen ellepett a libabőr. Tenyerével horgasinamat megfogva tette még széjelebb a lábaimat. Mutatóujjával végighúzott lentről felfele egy csíkot a combom belső oldalán, melyre kénytelen voltam mocorogni.

 - Ne mozdulj. – Csókolta meg hírtelen nőiességemet a bugyin keresztül.

„Ez kész kínzás, Jiyong!”

Hangosan nyögtem, mikor ujjaival is nőiességemet érintette. Hírtelen a bugyi alsó részét oldalra tolta, s betette két leghosszabb újját nyílásomba.

 - Basszus, Hyorin. – Hörögte. – Nem hiszem el, hogy már ennyitől is nedves vagy.

 - Jiyong! Kérlek! – Könyörögtem.

 - Mit kérsz, édesem? – Kérdezte kuncogva, de újjaival továbbá is bennem mozogott könyörtelenül, hüvelykújjával pedig csiklómat simogatta egyre intenzívebben.

 - Ááh! Sze-szeretkezz velem! – Hajtottam hátra a fejemet. Már érzem, hogy hamarosan robbanni fogok az újjai körül.

 - Még nem mehetsz el... – Állt le hírtelen, mire értetlenül fel kaptam a fejemet az ágyról.

 - Ne.. ne.. Miért álltál le? El akarok élvezni Jiyong! – Mondhatni már kiáltottam neki a frusztráltságom miatt.

 - Fogsz is...

Hallottam a nadrág gomb zörejét, a cipzár idegesítően tépő hangját, és egy csomagolás reccsenését. „Mi lehet az? Óvszer?” Jiyong fél kezével levette a szememről a kendőt, így végre láthattam őt. Vad, izzó szemekkel figyelt reám. Teljesen elfedte testemet, lábával pedig lerúgta a  nadrágját, és alsónadrágját. Jobb kezével végigsimította arcomat, és egy újabb csókban forrtunk össze, de hírtelen egy erős fájdalmat éreztem, ott lent!

 - ÁÁÁÁH! – Kiáltottam megszakítva a csókot.

Fáj, nagyon fáj! Nem tudok mit tenni, nem tudok mozgolódni. Jiyong pedig csak lassan mozog bennem, és élesen szívja be a levegőt minden egyes behatolásnál.

„Még mindig fáj, de mégis jól esik...”

Nem telik ki más tőlem, csak nyögök torkomszakadtából. Olyan kemény bennem, és úgy érzem tovább nő, és egyre mélyebbre hatol. Egyre inkább kezdtem élvezni ezt az egészet, amit Jiyong észre is vesz, és kapott az alkalmon. Gyorsított a tempón, amibe már az ágy is belenyikorogott. Hátam a lökésektől erősen a lepedőhöz súrlódott, s fejem hátra vetettem.

 - Olyan. Jó. Vagy. Baby. – Minden egyet szó kimondása után egyre erősebbet lökött. Olyan mélyen van már bennem... Óh!

 - Áááhh! Jiyong.. – Nyögtem fel hangosan mire elkapta a G pontomat. – Mé-még egyszer... Áh!

 - Igen... Uhh... Nyisd ki a szemed... És nézz rám! – Suttogta.

Nehezen, de kinyitottam szemeimet, és amint megláttam felettem Jiyongot, izzadt hajjal, O alakot formált ajkával, a gyomrom egyből összerándul. Közel járok, túl közel.

 - Azt hiszem... – Nyögtem fel ismét.

 - Igen! Én is. – Lökte még erősebben magát belém. – Gyerünk, élvezz!

Nem kellett többet mondjon, testem egyből megfeszült körülötte és a nevét nyögve, egy óriásit élveztem. Jiyong is követett még két mélyre hatoló lökés után. Mindketten hangosan ziháltunk, és becsukott szemmel próbáltuk visszaszerezni normális légzésünket.

Egymás testén feküdtünk mozdulatlanul, végül úgy öt perc után Jiyong moccant meg hamarabb. Arcom hírtelen megrándult, amikor kihúzta belőlem magát. Kezeimet kioldozta a fejem mögül, és testem mellé fektette őket. Átfordított, így ő feküdt alattam. Fejemet mellkasára fektettem, kezeimmel pedig átkaroltam testét. Éreztem, hogy szemeim már leragadni készülnek.

 - Szép álmokat szépségem. – Puszilta meg a homlokom, ami után minden elsötétült, és a hangok eltompultak. – Szeretlek... – És végül álomba merültem.