1. Fejezet: Változás

Az utolsó évemet húzattam suliban. Untam minden napomat, főleg amikor keményen tanulnom kellett a sok felmérőre, meg az érettségire való felkészítőre. Bár még jópár hónap van az érettségi előtt, de mégis így sem volt semmi nyugtom.

-Hyorin! - Szólított meg az egyik osztálytársam, akire cseppet sem voltam kíváncsi, főleg a hülyeségeire. - Figyelj már ide! - Mondta mély hangján. Nem tehettem mást, hátra kellett fordulnom, hogy ránézzek.

-Esküszöm egy ovodás is érettebb nálad! - Nevettem rajta, amint az általa humoros pofákat bevágta. Sajnáltam szegényt, hogy lemaradt az agyi továbbfejlődésben.

Pont amikor egy újabb dolgot remekelt össze, hogy megnevettessen engem és pár barátnőmet, belépett az osztályba egy fiatal tanár. Nem mondom, jó képű volt, elegáns és jól öltözött. Esétált a katedráig, és rátette a kezében tartott dolgait. Leült a katedránál lévő székre, amikor mi is elfoglaltuk helyünket.

-Hyorin, túl feltünően bámulod a tanárt! - Bökött oldalba a padtársam, mire kissé elpirultam. - Húha, netalán tetszik neked a tanár? - Húzta fel mindkét szemöldökét.

-Dehogyis! Nem vagyok én annyira hülye! - Hadartam el gyorsan.

A tanár ezennel újból felállt helyéről és bemutatkozni készült.

-Sziasztok! Lee Seunghyun a nevem. Tudom, hogy hírtelen jött ez az egész számotokra, de mostantól én fogom nektek tanítani az angol órákat. - Mutatkozott be. Hírtelen meglátta, hogy a terembe egy személy felemeli kezét, mire megszólította őt.

-A volt tanárunkkal mi történt? - Kérdezte az utolsó padsorban ülő lány.

-Felhagyott a munkájával. - Válaszolta rá teljes nyugodtsággal a tanár.

Erre senki se mondott semmit. Magunkban örültünk, hogy mostantól a vén fószer már nem tanít minket. Amellett érezhető volt a feszültségünk, hiszen foggalmunk sem volt arról, hogy mégis milyen lehet igazából ez az új tanár. Kívülről szemlélve kedves és nem szigorú... De ki tudja milyen belülről.

-Nos, hogy ne töltsük el az időt a semmit tevéssel, mindenkit arra kérek, hogy pár mondatban mutatkozzon be. - Nézett a tanár a diákokra.

Foggalmam sincs miért, de bármikor is bemutatkozásra kellett szánnom magam, mindíg izgultam. Attól izgultam, hogy nem tudok mit mondani, vagy elakadok a mondatom közepettében. A barátnőm már időközben míg gondolkodtam felállt mögöttem és elmondta mondandóját. Amint én következtem szívem hevesen dobogott, kezeim jéggé dermedtek.

„Esküszöm úgy érzem magam, mintha felelnék...”

-Shin Hyorinnak hívnak, Seoulban lakom a családommal, vagyis inkább a nagyszüleimmel. - Elgondolkoztam pár pillanatra és tovább folytattam. - És azért jöttem a humán osztályba, mert szeretem a nyelveket.

-És eldöntötted már, hogy milyen egyetemre szeretnél menni? - Kérdezte lágy hangján Lee Seunghyun.

-Még nem tudom pontosan, de úgy gondolom, hogy angol pedagógiai szakra mennék. - Dünnyögtem az orrom alatt. Nem szivesen szerettem volna elmondani terveimet, vagyis inkább a szüleim tervét, hogy hova vezet majd utam, az iskola befejezése után.

-Hmm.. - Hümmögött. - Akkor te is angol tanár akarsz lenni.

-I-igen. - Csak a padot szemléltem.

-Pedig, ahogy látom elég szépen rajzolsz. - Sétált az asztalomhoz és lenyúlta az egyik ottfelejtett rajzom. Ránéztem, de csak mosolygott. Olyan furcsán éreztem magam, nem tudtam, hogy mit is tehetnék zavaromban.

-Ki kéne használnod rajztudásod. - Adta vissza kezembe a rajzomat, amit egyből az egyik A4-es nagyságú füzetembe raktam. Semmit sem válaszoltam, csak visszamosolyogtam és leültem a helyemre. Nagyot sóhajtottam és az arcomat az asztalra fektettem. Láttam, hogy Kimi, a padtársam is bazsajogva néz reám.

-Ráfagyott a mosoly az arcodra? - Kérdeztem életkedv nélkül.

-Hát... - Kezdett bele mondatába, de nem fejezte be, mert közbeszóltam.

-Nehogy elkezd azt amit a múltkor! Hogy is neveztétek? A “Negyedik”, igen! - Keltem fel az asztalról. - Ne kavarj engem a tanárokkal. - Néztem rá fenyegetően.

- Óh, Hyorin... - Tette kezét a vállamra és tovább vigyorgott.

-Halgass! Inkább ne mondj semit. - Próbáltam megállítani mondandójába, de képtelen voltam.

-Tudom, hogy tetszik neked az új angol tanár. - Kuncogott gonoszul. - És azt is tudom, hogy a “Negyedik” is. - Nevette el magát.

-Nem igaz! - Válaszoltam vissza, ami kissé hangosra sikeredett.

-Hé lányok... - Sétált mögénk Seunghyun. - Nehogy összekapjatok. - Nevetett halkan.

„De édes mikor nevet... Basszus Hyorin, térj észhez! Ez egy tanár! Egy TANÁR!”

Hírteken megszólalt a csengő. Mindenki a táskájából kezdett ki és be pakolászni.

-Ilyen hamar véget ért az óra? – Kérdezte, közben visszasétált a katedrájához. Ebben a percben olyan gondolatok pörögtek a fejemben, amiket legszivesebben elfelejtettem volna. De képtelen voltam. Egy olyan érzésem támadt, hogy muszály Seunghyunhoz mennem és beszéljek vele.

-Engedj ki. - Szóltam Kiminek, mire ő felállt helyéről.

Nagyon nyelve kiszálltam a padból és a tanár mellé sétáltam, mire rámnézett.

-Van valami baj, Hyorin? - Kérdezte.

-Öhm... - Kezdtem volna bele, de a szavak nem jöttek a számra. Éreztem, hogy a hátam mögött az összes barátnőm vigyorog, mint a vadalma. Még sugározták a jókedvet magukból, mire kissé elnevettem magam. - Hát csak annyiért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy esetleg nem adna pár órát... Úgyértem külön angol órát, hogy mégjobban megértsem és elsajátítsam a tananyagot. - Böktem ki végre, mire megkönnyebbültem. Nem szerettem volna tanulni, leginkább csak az hajtott, hogy a tanárral legyek kettesbe... 

„Mikre nem vetemedek?!”

-Nyugodtan. - Mosolyott rám újból. - De gyere a tanáriba és ott megbeszéljük jobban a dolgokat. 
Rendben?

-Igen, persze. - Vágtam rá hírtelen.

A tanár elindult kifelé, mire énmagam is követtem. Sustorgásokat hallottam az osztályból, de most az egyszer nem akartam ezzel törődni.

A tanáriban...

-Akkor szerdánként négy óra fele megfelel? – Kérdezte, miközben a füzetébe lapozott. - Máskor nem nagyon van időm, csak ekkor. - Nézett fel rám.

-Hát jó!

Ahogy egyre inkább teltek iskolás napjaim és plussz óráim a tanárnál arra ébredtem fel, hogy beleszerettem a saját tanáromba. Annyira kedves volt velem, és megpróbálta mindíg a legjobban elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket nem értettem meg. Néhányszor, amikor szemeibe néztem, láttam, hogy pupillái kitágulnak és mélyen szemeimbe néz, úgy mintha olvasna a saját gondolataimban. De egy nap...

-Hyorin... - Szólalt meg Seunghyun. - Nem tudom, hogy ez jó ötlet lenne, ha elmondanám, de... Úgy érzem, szeretlek! - Mondta ki nehezen ezt az árva szót.

Ekkor teljesen ledöbbentem, nem hittem a fülemnek. Sosem gondoltam volna, hogy Lee Seunghyun szerelmet fog nekem vallani.  Nem jutottam szóhoz, csak komoran magam elé bámultam.

-Seunghyun... - Mondtam ki halkan.

-Kérlek, mostantól nevezz csak Seungrinak. - Simígotta meg kezemet.

Szívverésem a százszorosára emelkedett, amint közekedni készült felém. Pillanatról pillanatra egyre közelebb került az arcunk, s legvégül egy csókban forrtunk össze. Ajkai ahogy az ajkaimhoz tapadtak, teljesen felforrósították testemet. Kezeimmet átfomtam nyakánál, mire Ő derekamnál megfogta a csipőmet. Viszonoztam csókját, mire halványan elmosolyodott. Pár másodpercig csak így voltunk, aztán pedig elválltunk egymástól. Kipirult arccal néztem szemeibe. Nem tudtam mi tévő legyek, ezért csak átkaroltam Seungit és arcomat mellkasába fúrtam.

-Szeretlek! Azt szeretném ha a barátnőm lennél... Titokban. - Suttogta fülembe.

-J-jó! - Felnéztem szemeibe és egy újabb csókot leheltem ajkára.

Nos ezt követően az életem sokkalta izgalassabbá változott. Nem ölt többé az unalom, mert még a tanulás mellett volt mivel, vagyis inkább kivel foglalkoznom. De hetek elteltével volt egy bökkenő...

-Kimi, segítened kell! - Reggel amint beléptem az osztályba egyből Kimihez rohantam.

-Mi történt? Elrabolták az ufók a vén asszonyt? A volt kémia tanárnőnket? - Kérdezte komolysággal Kimi, de magában csak nevetett.

-Áh, sajnos nem! - Sóhajtottam, s mire eléje értem beültem a padba. - De most más a probléma.

-Ne ilyeszgess Hyorin! Mi történt? - Kérdezte kíváncsian.

-A tanár.. Tudod, már meséltem, hogy...

-Igen tudom, hogy összejöttél vele. De most mi történt? Elváltatok, vagy mi? - Kérdezte tőlem ilyedt arckifejezéssel.

-Nem dehogy. Annál jobb a kapcsolatunk... - Hajtottam le fejem és csak pirultam.

-Hyorin! Ugye nem...?

-Még nem, de már nagyon szeretné. - Temettem arcomat kezeimbe. - És nagyon félek, hogy nem sikeredne jól, mert tudod még szűz vagyok és foggalmam sincs, hogy mi tévő legyek.

-Ne csináld, hogy ennyire ártatlanka vagy. - Kuncogott. - Elmédben mindígis nagy perverz voltál, most kiélhetnéd.

-De az csak elme! Semmi tapasztalatom sincs, és félek, hogy valamit elrontanék.

-Dehogy rontanál. - Bíztatott.

-Kimi, kérlek segíts! Tudom, hogy van egy olyan ismerősöd, aki tudna nekem segíteni! - Kérleltem tőle nagy pislogó szemekkel. - Csak...

-Nem, nem, nem és nem! Nem Hyorin, nem oldhatod így meg. - Mondta mérgesen.

-De tapasztalatot kell szereznem. Arról a srácról annyi mindent meséltél még régebben. Kérlek, mondd el, hogy merre lakik és a nevét. Ezután már békén hagylak.

-Hagyj Hyorin, nem fogom elmondani, hogy hol találod! - Mondta teljes magadbiztossággal. - És még azt se fogom megmondani, hogy hogy hívják. - Öltötte rám a nyelvét.

-Szemét vagy... - Biggyesztettem le a szám és nem szóltam hozzá.

-Hyorin ne morcoskodj, mert ha ezt műveled, még úgysem mondom el!

-Akkor ha nem morcizok, elmondod? - Vigyorogtam rá.

-Hát... Nem! - Karba tette kezeit és elfordult tőlem. - Nem akarom, hogy a végén csalódas érjen.

-Ne aggódj már. - Veregettem meg a vállát.

-Hogy ne aggódnék? Az ilyesmi nem játék! - Úgy mondta, mintha az anyám lenne.

-Nem kell Kimi, minden rendben lesz. - Mosolyogtam rá. – Nos, elviszel akkor oda?

-... - Kis gondolkodás után válaszolt. - Igen el. De ígérd meg, hogy nem viszed túlzásba a dolgokat.

-Nem értem mire célzol. - Mondtam semmit sem értően.

-Majd idővel jobban megérted. De akkor ma amimt végzünk a sulival velem jössz, hogy bemutassalak annak a srácnak.

-Rendben. - Hevesen bólintottam egyet.
 
* Az a bizonyos "Negyedik" egy tanár. xDDD