4. Fejezet: Csók

Nem volt már sok értelme a tötymötyölésnek, ezért amint elkészültem ki is osontam a házból. Jiyonghoz igyekeztem, mert nem akartam lekésni a megbeszélt időpontot. Kevesebb, mint húsz percem volt leérni hozzá, így a leggyorsabb tempóban haladtam végig az utcákon. Viszonylag hamar leértem a központba, ahol befordultam a tömbházakhoz. 
Az utca végefele sétáltam, ahoz a tömbházhoz ahol Jiyong lakott.

A bejárati ajtó elé léptem, és bepotyögtem a megszokott számot a kaputelefonba. Se szó se beszéd kinyílt az ajtó. Furcsáltam kissé, hogy beszélnem sem kellett és mégis kinyította. Fellépcsőztem arra az emeletre ahol volt a lakása. Egyből megláttam, hogy az ajtó résnyire nyitva állt arra várva, hogy belépjek rajta. Kopogtam kettőt, s félve beléptem az előszobába.

-Hahó!

Kiáltottam, amint belefé sétáltam, de Jiyongot semerre sem láttam. Nagyot sóhajtottam, miközben még beljebb merészkedtem a lakásban. Hírtelen két kar kígyózott derekam köré, amitől egy kissebb sikoly hagyta el a számat. Teste teljesen hátamhoz simult, arca pedig a vállamba fúródott. Nyakamnál éreztem, ahogy a szuszogások csikolja bőrömet.

-Csak én vagyok. - Suttogta a fülembe Jiyong.

Amint két karja kissé ellazult derekam körül, szembefordultam vele. Arca ekkor túl közel volt az enyémhez. Szemeivel mélyen szemeibe nézett, amire kissé elpirultam. Elmélyültem barna szemeiben, nézve azt, ahogy pupillái másodpercről másodpercre egyre inkább tágulnak kifele. Legvégül egy mondata zökkentett ki az szemeiben való elmélyülésemből.

-Látom jól tudsz szemezni. – Húzta fel mindkét szemöldökét, miközben elengedte derekamat. - Gyere menjünk beljebb és üljünk le.

Megragadta a csuklómat és a hálószobája felé húzott. Megdermedt bennem a vér, amikor leültünk az ágyára és csakis arra kért, hogy a szemeibe nézzek. Jiyong bal kezét combomra helyezte, amitől a szívdobogásom a százszorosára ugrott.

-Mennyire vagy tapasztalt? – Kérdezte mosolyogva.

Nem mertem szemeibe nézni, mert már csak a nézése elvette az eszemet. Kezeimmel babráltam, miközben vissza válaszoltam kérdésére.

-Nem vagyok túlságosan... - Mondtam kissé elszégyelve magam.

-Hmmm... - Hümmögött. - Akkor a legjobb lenne, ha a leckéket a legelejétől kezdenénk. – Jiyong kezével megfogta az államat, ezzel felemelve arcomat, hogy szemébe tekintsek. - Csak lazulj el, és ne izgulj! Hagyjad, hadd vezesselek.

Ahogy egyre inkább közeledett felém, csak az arcát pásztáztam szemeimmel. Ráharaptam alsó ajkamra, amint megláttam, ahogy az ajkát nedvesíti be a nyelvével. Elmosolyogta magát, azon, hogy tetszik nekem amit látok, s kihasználva az alkalmat egyből rátapadt az ajkaimra. Mindkét kezével átkarolt csípőmnél, hogy közelebb húzzon magához.

Karjaimat reflexszerűen átfontam nyakánál, mire Jiyong belemosolygott a csókba. Fejét kissé oldalra biccentette, miközben nyelvével ajkamat kényeztette, nyaldosta. Párszor megnyomkodta nyelvével felső ajkamat, amire résnyire nyitottam a számat. Ki is használta az alkalmat. Beleharapott alsó ajkamba, mire halkan felnyögtem. Nyelvét lassan becsúsztatta számba, amitől testemen végigfutott a hideg. Amint megtalálta nyelvemet, egymás nyelvével kezdtünk játszadozni. 
Jiyong hamar fel is fedezte a szám minden egyes szegletét. Fogalmam sem volt már arról, hogy már hány perce is csókolózhatunk. Cseppet sem éreztem azt, hogy mostmár abba kéne hagynunk. Sodródtam az árral az érzésekkel, hagytam, hogy történjen az aminek történnie kell.

Ahogy egyre inkább nyaldosta nyelvemet a testem teljesen felforrósodott. Jiyong egyik keze combom belsejére csúszott, ahol fentről lefele kezdett simogatni. Gyomrom is begörcsölt az érzéstől, annyira jól esett az érintése. Pedig számomra, mondhatni úgy is, hogy Jiyong egy idegen, mert eddíg még alig ejtettünk egymás közt pár szót is, mégis tökéletes összhangban voltunk egymással.

Nem sok perc elteltével nagynehezen, de elszakadtunk egymástól, hogy vegyünk egy nagyobb lélegzetet. Ekkor mosolyogva néztük egymást. Olyan volt mintha szavak nélkül beszélgettünk volna.

-Nagyon ügyes voltál. – Puszilta meg arcomat. – Ezzel már az óra háromnegyed része el is ment. – Kuncogott halkan.