7. Fejezet: Váratlan fordulat

Amikor Seungri kiszállt a kocsiból, egyből meglátszott láttam rajta, hogy felkapta a vizet. Becsapta a kocsi ajtaját, ami egy nagyot csattant. Egyre gyorsabban lépkedett felém,  miközben egyik kezében a telefonját szorongatta.

- Merre voltál Hyorin? – Kérdezte gyanakvóan.

„Ajaj, ebből sehogy sem fogok jól ki kecmeregni.”

- Én csak … - Lehajtottam a fejemet, mert nem mertem Seungri szemeibe nézni.

- Ha veled beszélek, akkor nézz a szemembe! – Fogta meg az államat, hogy arcomat felemelje. – Hol voltál? – Kérdezte ismét, már kissé nyugodtabban.

- E-egy barátomnál… - Suttogtam és meg próbáltam nem elgyengülni előtte.

- Ha az egyik barátodnál voltál, akkor miért nem vetted fel a telefont?  - Szegezte nekem a kérdést. Telefonját kiblokálta és megtekintette a híváslistáját. – Több mint tízszer hívtalak, és arról ne is beszéljünk, hogy már egy órája csak itt várlak téged. – Mutatott az autójára.

- Egész végig követtél? – Kérdeztem tőle ijedten.

„Na neee...”

Elállt a lélegzetem, pulzusom is egyre inkább lassult. Pörgetnem kellett agytekervényeimet, hogy kitaláljak valamit, de semmi hihető dolog se jutott az eszembe.

- Igen követtelek, ezért is vagyok itt. – Lépett egyre távolabb tőlem, közelítve ahhoz a tömbházhoz, ahonnét nemrég jöttem ki.  – Nem szeretnél bemutatni annak a bizonyos barátodnak? – Szemeimbe nézett oly mélyen, ahogy csak tudott. Biztos ki akart szedni valamit. Túl okos Seungri ahhoz, hogy átverjem, így csak egy választásom maradt.

- De bemutathatlak neki.

Szívverésem a szavak kimondása után csak úgy kalimpált, mintha ki akart volna ugrani a helyéről. Seungri egy elégedett mosoly keretében se szó se beszéd nélkül megfogta karomat és a tömbház felé vettük az irányt.

„Kész, ennyi volt! Ennél már úgyse lehet rosszabb...”

A már ki nyitott tömbházajtón besurrantunk, s felsétáltunk azon lépcsőn, amit most ebben a pillanatban a leges-legjobban utáltam. Nagyot nyeltem, amikor a kilences ajtó elé értünk. Kis ideig haboztam, gondolkodtam azon, hogy most ki kéne ugornom az egyik ablakon, hogy végleg véget vessek ennek az egésznek. Egy nagy nyelés kíséretében megnyomtam a csengőt.

- Egy pillanat. – Kiáltott ki Jiyong.

Egyre közeledő lépteket hallottam. Ahogy ott álltam az ajtó előtt és vártam, úgy éreztem vége. Itt a vége. Az ajtó két kattanás után kinyílt. Megszeppenve néztem magam elé…

- Seungri? – Pislogott Jiyong Seungrira.

- Jiyong? Tényleg te vagy az?! – Meglepetten néztek egymásra.

6. Fejezet: Nyali-Fali

„I ____ at that factory for four years.”

-A kérés szerint meg kell mondani, hogy milyen időben kell ezt a mondatot írni... - Seungri Kimire pillantott, aki elmélyedve gondolkodott.

-Öhm, Present Perfect? - Kéredezte teljesen összekavarodva. A sok angol megártott a fejének, így már csak tippelgetni akadt kedve.

-Hjaj Kimi! - Sóhajtott Seungri. - A "for"-ból kéne tudd, hogy ez Past Simple.

-Bocsánat... - Hajtotta le a fejét.

-Nem kell miért bocsánatot kérned. Azért vagyok itt, hogy segítsek neked abban, hogy jobban megértsd az angol nyelvtant. - Nézett Kimire mosolyogva, mire tőle is kicsalt egy aprócska mosolyt az arcára. Túl feltünően és túl sokáig néztek egymás szemébe. Mindkettőjük szivében megrezdült egy szál... Végül a csengő zavarta meg őket, jelezve azt, hogy véget is ért ez az óra.

-Köszönöm az órát. - Állt fel Kimi a helyéről és összepakolta lomjait. Seungri is felállt mögüle és kiengedte a padból.

-Legközelebb is elvállalak. - Mondta Seungri, mielőtt még Kimi elhagyta volna az osztálytermet. - Mert ahogy látom, rádfér egy pár plusz óra.

Kimi semmit sem válaszolt vissza, csak egy bólintással kisétált a teremből. Amint kiért egy óriásit sóhajtott, mert örült annak, hogy végre már kijöhetett. Mindvégig görcsben állt a hasa, furcsán érezte magát a tanár közelében. Nem tudta megfogalmazni magában, hogy mégis miért lehetett benne ez a furcsa érzés.

Amint leért az első emeletről a földszintre, egyből kezébe kapta a telefonját és egy üzenetet pötyögtetett.

„Hyorin, erről még tárgyalni fogunk...”

Ahogy egyre inkább teltek a napok, úgy tisztultak le körülöttem a dolgok. Senki sem fogott gyanut, Seungrival is jóban vagyok és Kimivel is, habár kissé megharagudott az utóbbi tettem miatt. Nem sok idő telt el azóta, amióta Jiyongnál voltam. Mint mindíg ma is szokásos teendőimet végeztem, amikor is hírtelen megcsörrent a telefonom. Rögtön odakaptam a fejem, hogy megnézzem ki is hívott. Megnézve a telefonom kijelzőjét csak egy telefonszámot mutatott. Semmi név, csak a számok, amik cseppet sem voltak ismerősek, így egy kicsit megvártatva, de felvettem a telefont. Nem szólaltam bele, csak vártam míg a vonal túloldalán megszólal az a bizonyos hívó.

-Hyorinnal beszélek?

Egyből felismertem a hangját. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé, azon gondolkodva, hogy mégis, honnan tudhatja a számom. Pár másodperc észheztérés után visszaszóltam a telefonba.

-Igen, én vagyok. Jiyong, mégis honnan van meg a számom? - Meg kellett kérdeznem, nem bírtam magamban tartani..

-Míg nem figyeltél a csókolózás, közben kiszedtem a telefonod a zsebedből és kikerestem a számod. – Kuncogott. - Aztán pedig a fejembe véstem.

-Micsoda agyafúrt fickó vagy te!

-Nekem mondod. – Nevetett. – De gondolom az én számomat, nem mentetted le arról a cetliről.

-Hát... az úgy volt, hogy mikor ruháimat belöktem a mosógépbe elfelejtkezdtem arról a papírlapról, és így, szépen kimostam. – Mondtam kissé elszégyelve magam.

A vonal másik oldaláról csak jóízű nevetést hallottam. Jiyong eléggé elszórakozott a kis bakimon.

-De hagyjuk mostmár ezt a telefonszám témát. – Hangja már komolyabbá vált. – A következő óráról szeretnék veled beszélni.

-Akkor kezdjünk neki. - Mondtam.

-Ma háromkor? - Kérdezte meg egyből.

-Hogy micsoda? Ma? – Emeltem fel hangomat. – Mégis mit mondjak a körülöttem lévőknek, hogy hová megyek? Most nem mondhatom azt, hogy angolom lesz...

-Mondj annyit, hogy a barátnőiddel mész kikapcsolódni, sétálni, fagyizni... – Mondta teljes nyugodtsággal.

-És szerinted bevennék? – Kérdeztem kétségbeesve.

-Nem lehetsz olyan rossz színész, hogy ne vegyék be. – Mosolyodott el.

-Hát jó, megpróbálom.

-Ne csak próbáld, hanem tedd is meg. Ma felvesszük a második csodás leckénket, ami sokkalta izgisebb lesz az előzőnél.

Olyan volt a hangja, mintha vigyorogna. El tudtam képzelni a perverz mosolyt az arcán, ahogy csak elképzeli, hogy ma a kiszolgálltatottja leszek, és azt tesz velem amit akar. Túlságosan belegondoltam a helyzetbe, de megpróbáltam visszatértni a beszélgetésre, ahol még beszélgettünk egy kicsit és leraktuk a telefont.

Már nem messze volt három óra, ezért a szüleimhez mentem elkérőzni. Nyugodt lélekkel szólaltam meg, és a leghihetőbben próbáltam előadni a dolgokat. Pár másodperc gondolkodás után igent válaszoltak, szóval elengedtek a „lányokkal sétálni”.

Boldogan visszarohantam a szobámba és átcseréltem a szerkóm valami kényelmesebbre és szexibbre. Valamiért ki akartam csípni magam, éreztem, hogy a mai óra másabb lesz mint az előző. Biztos nagyot ugrunk majd a vízbe...

Hamar készenlétben álltam, úgy mint valamilyen katona, s kilépegettem a házból. Amint elhaladtam a ház környékét, nagy kő esett le a szivemről. Lazának éreztem magam, semmi dologgal sem voltam megterhelve. Már majdnem repkedve sétáltam az utcán, amikor is arra reagáltam, hogy tíz percbe se telt az egész út és már a tömbházak között császkáltam. Elsétáltam a bizonyos tömbházig, ahol már nyitva volt az ajtó.

„Biztos elromolhatott a kaputelefon és ezért hagyták nyitva...”

Fellépcsőztem egész Jiyonghoz, és becsengettem. Hangos lépéseket hallottam, majd egy kattanás után nyílt is az ajtó. Jiyong egy aranyos mosollyal üdvözölt és behúzott az elsőszobájába. Amint bent álltam és Jiyong bezárta az ajtót, addíg levetettem a cipőmet. Amikor újból hátra pillantottam, akkor vettem észre, hogy Jiyong mindvégig a hátamnál állt és a fenekemet bámulta.

-Öööhm... - Dünnyögtem nem tudva, hogy most mit is mondjak.

 Fordultam hírtelen szembe vele, és arckifejezését néztem. Túlságosan elmélyedt magába, megrémisztett. Mégis mióta bámulhatta a fenekemet?

-Szép formás...-Vigyorogta amint szemeimbe nézett. – Olyan vonzó vagy...

Nézett végig újból testemen. Nézése égette bőrömet, a ruhán keresztül is. Éreztem, ahogy gondolatában épp levetkőztet és valamilyen perverz dolgokon gondolkodik. A szemeimet lesütöttem, de párszor-párszor feljebb pillantva észrevettem valamit a nadrágjánál. 
 

„Azt ne mondd, hogy begerjedt rám!”

Kuncogtam halkan, nem bírtam figyelmen kívül hagyni ezt az egészet. Biztos, hogy meghallotta a gonosz és halk kacajom. Közelebb lépett hozzám és átölelt. Fejemet mellkasába fúrtam és mélyen beszippantottam illatát. Kezeimmel oldalát kezdtem cirógatni, mire még erősebben megszorított, s ágyékát hozzám dörzsölte. Nagyot nyeltem, amint megéreztem kemény merevedését. Még sosem volt olyan, hogy valaki begerjedt volna rám, vagy ez is a lecke része lehetett?

-Menjünk be a hálómba... - Suttogta fülembe, mire teljes testem bizseregni kezdett.

Egymás szemébe nézve sétáltunk be a hálóba. Jiyong az ágy mellé sodort, és hanyatt dobott rá, s utána ő is rám helyezkedett. Kezeivel útnak indult oldalaimon. Fentről lefele simogatott és vigyorogva a szemeimbe tekintett. Csak egy pillanat volt az egész, és rátapadt ajkaimra. Vágytam csókjára mert írtó jól csókolt, és sose tudtam betelni vele. Bár tudtam, hogy ezek a csókok nem igaziak, nem olyanok mint Seungrié, de így is eléggé feltüzelt. Már csak egy kevés simogatástól és csókolózástól az alfelem teljesen benedvesedett.

Jiyong végigpuszilta arcomat apró csókjaival, aztán a nyakamra tapadt. Nyaldosta az érzékeny bőrömet, aztán hírtelen szívni kezdte, mire jólesően felnyögtem. Éreztem, hogy időközben egyik keze nyakamtól végigsiklik egész testemen, s aztán a pólóm alá nyúlt. Forró érintése libabőrt hozott egész testemre. Jól esett, ahogy testemet simogatta, hamar rájött arra, hogy mi is a gyengém.

Kis cirógatás után megszakítottuk a csókot és levegőért kapkodtunk. Jiyong lejebb kúszott rajtam és hasamhoz hajolt. Felhúzta a a felsőmet és apró lepke csókokat adott hasamra körkörösen a köldökömnél. Egyre lentebb haladt a hasamon. Már a nadrágom csíkjánál járt, amitől hamar meg is szabadított. Se szó se beszéd nélkül lehúzta nadrágomat és megcsodálta fekete csipkés tangámat. Hümmögött a látottaktól.

-Milyen nedves vagy kicsikém, még a bugyid keresztül is látszik...-Simította meg nőiességem a tangámon keresztül.

Belerezzentem az érzésbe, olyan szokatlan volt, hogy ott érintenek. Nem mertem lefele nézni, mert mindíg Jiyong csábos tekintetével találkoztam. Jiyong mindkét kezével lassan lehúzta rólam a tangám, mire teljesen elvörösödtem. Sosem éreztem magam annyira szégyenlősnek, mint akkor.

-Csupasz és nedves punci... De kívánatos. – Hajolt közel nőiességemhez és fújta rá a levegőt.

Megrezzentem, és az ágynak a lepedőjébe markoltam, levezetve benne minden vágyamat, amit ebben a szem pillanatban éreztem. Annyira feltüzelt G-Dragon, hogy már az járt a fejembe, hogy el akarok vele élvezni.

-Most ezen az órán csakis kényeztetni foglak. – Suttogta nyílásom felé.

-N-n-neh! – Mondtam halkan.

-Tudom, hogy te is akarod...

Ezzel a mondattal belenyalt nyílásomba. Hátam egyből megfeszült az érzéstől, és egy nyögés szökött ki a számon. Ahogy nyelve nyílásomban fickándozott, hasam is teljesen görcsbe rándult. A lepedőt is egyre jobban szorítottam az érzések hatására.

Jiyong megcélozta csiklómat és nyelve hegyével nyaldosni kezdte, jó párszor még erősen is megnyomkodta.

-Ji-Jiyong! Áh..

Nyögtem hangosan, amiről tudtam, hogy nagyon is élvezi, mert amint elhúzódott nyílásomtól, egy kisebb kuncogás hagyta el az ajkát. Azonnal visszahajolt alfelemhez, de ekkor már nem csak nyaldosta nyílásomat, hanem csiklómat is a szájába szívta. Két kezével derekamat megfogta és feljebb emelt, hogy még jobban tudjon munkálkodni. Ekkor éreztem, hogy eljön a vég. Hátam teljesen megfeszült és elvezni kényszerültem, egy hangos torokból jövő nyögéssel.

Egyre inkább ziháltam a levegőt, amíg pihentem az ágyon. Egyszer csak azt éreztem, hogy Jiyong kezemet megfogja és egy forró helyre csúsztatja, az Ő nadrágjába.

-Verd ki nekem, baby! – Kérlelte vágyakkal teli szemekkel.

Keménységén sejtettem, hogy hamar eljutna a csúcsra, ezért még vettem magamon egy kis erőt. Fel ültem és kicsattoltam Jiyong övét és egyből megszabadítottam a nadrágjától. Boxerét is lehúztam róla és egyből péniszét kezdtem fel-le simogatni. Láttam, hogy tetszik neki, ezért kissé begyorsítottam a tempót. Ekkor fejét is hátra hajtotta és egy nyögést ejtett ki az ajkán. Büszke voltam magamra, hogy énmiattam adta ki a nyögéseit.

-Uhhh...

Ahogy egyre inkább mozgattam kezemet férfiasságán, éreztem, ahogy egyreinkább lüktet a tagja. Tudtam nem sok kell ahoz, hogy ő is elérjen a csúcsra. Halk morgásokat adott, jelezve, hogy hamarosan eléri a gyönyört. Nem sok huzogatás kellett és a kezembe élvezett.

Ezt követően mind a ketten felálltunk, és a fürdő felé igyekeztünk. Gyorsan lemostam kezemről Jiyong levét és utánna rámosolyogtam. Pont a nadrágját igazította, s közeledett felém. Nyomott egy lágy csókot ajkamra és elmosolyodott.

-Nagyon élveztem. – Mondta boldogan. – Most ezzel jobbá tetted a napomat.

-Te is az enyémet. – Simogattam meg a karját.

Végül is, ez az óra ezzel a dologgal volt megszentelve. Elég hamar eltelt a számunkra, az élvezet megrövidítette körülöttünk eltelő időt.

-Majd még találkozunk, addig pihend ki magad. – Adott egy apró puszit Jiyong a homlokomra, amikor kiléptem a házából.

-Te is, te szexisten. – Mondtam nevetve, de láttam rajta, hogy tetszett neki ez a megszólítás.

Elköszöntünk egymástól és kissé remegő lábakkal lépegettem lefele a lépcsőn. Amit ma tett velem Jiyong, eszméletlenül jó volt. Sosem gondoltam volna, hogy szex téren bármit is meg tud úgy szerettetni velem, hogy élvezzem is. A mosoly nem tartott sokáig arcomon, amikor nem messze tőlem megláttam egy ismerős autót. Elképedve néztem magam elé, ahogy Seungri száll ki belőle...

5. Fejezet: Plusz óra

-Olyan hamar eltelt ez az óra... - Mondta Jiyong megtörve a kettőnk közötti csendet.

-Aham. - Válaszoltam vissza kissé még mindig kipirult arccal.

Az arcom olyan volt mint paradicsom, égett a pirosságtól. Annyira zavarba ejtett egy egyszerű csókkal, hogy az észjárásom is leállt.

-Mesélj egy kicsit a barátodról. Kíváncsi vagyok arra, hogy mégis kit akarsz ennyire elcsábítani. – Kíváncsian nézett rám Jiyong.

-Hát a barátom egy tanár... - Böktem ki nehezen.

-Egy tanár? Húha. - Húzta fel mindkét szemöldökét. - Akkor minden nap találkoztok az iskolába. Milyen tantárgyat tanít?

-Angolt. – Suttogtam.

-Akkor biztos jó nyelvleckéket adhat. - Kuncogott egyet Jiyong, mire rávetettem pillantásomat és enyhén a vállába ütöttem. - Vagy az enyém jobb az övénél?

-Heh, csak szeretnéd. - Válaszoltam gúnyosan vissza neki. - A pasimé a legjobb.

-Ez a beszéd. - Simította meg a fejemet. – Örülök, hogy így állsz hozzá, mert én a tanítód vagyok és az is maradok, bármilyen érzelmeket is kezdenél táplálni felém.

„Mi a franc?”

-Miért kéne érzelmeim legyenek irántad? - Kérdeztem furcsán rápillantva, mire csak vállat vont.

-Nem tudom. Csak az utóbbi időben a legtöbb lány belém zúgott. - Nevetett. - Úgyhogy mielőtt bármi is megfordulna a fejedben, tudnod kell, hogy nem lehet semmi köztünk.

-... - Csak bólogattam, erre túl sok mindent úgysem tudtam volna mondani. Valahogy terelni akartam a témát, ezért felhoztam valami mást. - Hány lecke van arra, hogy egy lányt átvarázsolj tökéletes barátnővé?

-Húúú, nagyon sok. - Nevetett. - A legtöbb lány, aki eddig jár hozzám, a szexel kapcsolatban maximum a harmadik pózfajtáig bírta...

-Bírta? - Képedtem el. - Hogy érted ezt, hogy bírta?

-Majd te is meglátod. - Mosolyogva megpuszilta arcomat. - De gyere, mert véget ért az óra és ahogy tudom időben haza kéne érj, hogy a szüleid ne fogjanak gyanút utánad. - Fogta meg kezemet és felállított az ágyáról.

-Várj, kifizetem az órát. - Matattam zsebemben hogy kivegyem a pénzt. Kimitől tudtam meg, hogy egy óra mennyibe is kerül. Jiyong kezébe nyomtam a pénzt, amit egyből vissza is adott.

-Nem fogadhatom el.

-Miért nem? - Próbáltam megint odaadni, de ekkor sem vette el.

-Mert Kimi egy nagyon jó ismerősöm és te pedig a legjobb barátnője vagy, azért. - Nyújtotta ki rám a nyelvét. - Amúgy meg itt van a telefonszámom. Majd felhívlak ha megvan a pontos időpont a legközelebbi találkozásra.

Zsebembe nyomta az apró papírdarabkát. Az ajtó felé sétáltunk, már épp elbúcsúztunk. Egy öleléssel szakadtunk el egymástól. Jiyong az ajtót bezárta, én pedig a lépcsőn baktattam lefele.

Míg én Jiyongnál töltöttem ezt az egy órát, addíg Kimivel is történtek egyesmás dolgok...

Kimi pontos  időpontban lépett be az iskola kapuján. Izgult mert nem tudta, hogy mégis mire vállalkozott. Nem akart megint angol órára menni. A lépcsőn sétálgatott felfele kezében a telefonjával. Egy új üzenetet kapott, amiben Hyorin leírta, hogy melyik osztályba kell menjen. Nagyot sóhajtva a tanári felé lépegetett, mert Hyorin szerint a mellette levő osztályban tartották mindig is a plusz órákat. Kimiben a vér is megfagyott, amint az ajtó kilincsére tette a kezét. Nagy levegővétel után határozottan kinyitotta az ajtót. A tanár a katedránál üllt, s kikerekedett szemekkel nézte Kimit.

-Kimi? - Egy ideig csak nézte Kimit, aztán pedig felállt. - Hyorin hol van? - Kérdezte semmit sem értve.

„Basszus Hyorin, nem szóltál semmit sem a tanárnak?!”

Kimi pár pillanatig idegeskedett, aztán hideg vérrel próbált visszaválaszolni.

-Hyorin nem érezte jól magát, ezért engem küldött maga helyett. – Ekkor Kimi arckifejezése nyugodt volt, pedig legbelül az idegesség majdnem felfalta.

-Beteg lett? - Kérdezte aggódva, közben a telefonjáért nyúlt. - Várj egy kicsit, felhívom és beszélek egy kicsit vele.

-Ne!

Vágta rá hírtelen Kimi, miközben megfogta a tanár kezét. Emiatt a tette miatt kissé elszégyellte magát. Elengedte Seungri kezét, s leüllt az egyik padba. Újjával köröket rajzolt a padra.

-Azt mondta hagyjuk pihenni és ne zaklassuk őt telefonon.

-Értem. - Válaszolta vissza Seungri, miközben leüllt Kimi mellé. - Akkor ma úgy fogom venni, hogy te vagy Hyorin. - Nevetett halkan. - Szóval ha már úgyis eljöttél, hogy angol órára szánd magad, akkor akarom látni, mindazt amit tudsz. - Rakott Kimi elé egy tételekkel teli lapot.

-Ezeket a feladatokat most meg kéne, hogy oldjam? - Kérdezte Kimi megszeppenve, mert pont ekkor jött rá arra, hogy semmit sem tud angolból.

-Igen, de ha akarod megoldhatjuk együtt is. - Mosolygott Seungri. - Segítek abban, amit nem értesz. - Hajolt közelebb Kimihez és az első lapon lévő egy angol szöveget kezdték el olvasni...