25. Fejezet: Akarlak...

Kimi szemszöge...

Nem hiszek a füleimnek, hogy ismét ugyanazt mondom, amit legutóbb Jiyongnak. Épp Seungri tekintete alatt fészkelődöm, és várok, hogy valamelyikőnk megszólaljon. Pár percig egymást figyeljük, majd Seungri egy sóhaj után lemászik rólam. Csalódottan nézem és gondolatom azt kiáltja: „Te egy idióta vagy Kimi! Hogy mondhattad azt, hogy nem!?”.

 - Kimi, sajnálom... – mormogja, miközben lassan felveszi nadrágját. – Várok addíg, amit úgy gondolod, hogy... – hírtelen elhallgatott, amikor feléje közelítettem.

Kezemet végighúztam arcán, a füléhez hajoltam, majd elég halkan belesuttogtam: „Hülye voltam... én akarlak Seungri, most!” Ennyi fért ki a torkomon, de ekkor a szivem már oly’ hevesen dübörgött, hogy szinte kiugrott volna a helyéről. Seungri tekintete a csalódottságról átváltott ismét a vad sexre vágyóra. „Oh, atyám!”

Kezem végighúztam mellkasán, majd fel egész a nyakáig, onnan beletúrtam hajába. Perverz mosolyommal rápillantottam, és tudta, hogy készen állok. Mielőtt még megtehettem volna megcsókolt, ezennel még szenvedélyesebben, mint azelőtt. Kezével csupasz hátamat simogatta, gerincemtől fenékhajlatomig, majd fenekem vette kezelésbe. Maszírozta, és párszor rá is ütött, mire egy mélyből jövő nyögés szökött ki a torkomon.

Éreztem, hogy sétálásba fogunk, de fogalmam sem volt, hogy hová. Hagytam, hogy vezessen. Hírtelen horgosinam enyhén ütközött egy fa és lepedő féleséggel, amiből az ágy gondolatára következtettem. Seungri megszakította a csókot, majd gyengéden ráhajolt velem együtt az ágyra. Kezeivel végigkúszott testemen, s a lábaimnál állapodott meg.

 - Csodálatos lábaid vannak. – Ajkával végig fut combom belsején, majd párszor beleharapdál az érzékeny bőrbe. Testem rángatózni kezd alatta, alig bírok nyugton maradni tevékenységei miatt.

Hírtelen érzem , hogy hosszú újjai nőiességemre téved, és fentről lefele simít végig, majd lassan bedugja az egyik újját, majd a másikat is. Érzem, hogy mindvégig engem néz, de képtelen vagyok kinyitni szemeimet a furcsa érzésre. Csak nyögök, és a lepedőt markolászom.

 - Nem foglak sokáig kínozni... – Suttogja, és érzem a lehelletét, Ott! Szent ég!

Először végignyal nőiességem vonalán, majd kezeivel széthúzza azt, és megnyalja csiklómat. Egyszeriben nem tudtam felfogni azt az érzést. Lélegzetem bent akadt, és ismét megnyalt, de ezzel nem hagyta abba. A kéjes sóhajok csak úgy törtek elő belőlem.

 - Nyögd a nevem, baby! – mondta egy pillanatra felnézve, majd megszívta a csiklómat, mire sikítva ejtettem ki a nevét. Seungri is hallatott egy halk nyögést és tovább folytatta kínzásomat. Jobb kezemmel beletúrtam hajába, hogy felfigyeljen reám.

 - Kérlek – nyögöm ki nehezen –, dugj meg! – lihegem, mire elvigyorodik. Leveszi a rajta maradt maradéknyi ruhát, és fölém tornyosul.

 - Remélem most nem utasítasz vissza... – Mosolyog, majd megcsókol romantikusan, hogy még a gyomromban a lepkék is el kezdtek repkedni. – Ha fáj, szólj... – mondja, de mire észbe kaptam, már belém is csusszant. Nyögdécselve feküdtem alatta, várva, hogy egy újabb mozdulatot tegyen, ami meg is történt. Seungri tudatára, egy hangos nyögéssel adtam azt, hogy „folytassa”. Nem is várt többet, mozogni kezdett, mire úgy éreztem, mérete még inkább nagyobbodik bennem. Halk hörgések törnek fel torkából.

 - Olyan... szűk... vagy... uhh... Mindjárth... elélhvezek... – Nyögi, majd a nyakamhoz hajol és testével testemet súrolja.

 - Áááh, Seu-ngri. – Hajtom hátra fejemet és hagyom, hogy rabjáva ejtsen az érzés és belemélyedjek ebbe a csodálatos érzésbe, ahogy bennem lüktet, én meg körötte. Körmeimmel belekarmolok hátába, oly erősen, hogy Seungri hangosan felkiállt rá. A hátának markolása nem enyhült, míg a harmadik orgazmus löketem meg nem történt. Úgy éreztem magam, hogy jelen pillanatban el vették az eszem. Most értettem meg igazán, hogy miért is van ekkora hűhó a szex körül. Az érzésbe elszenderedtem, már magam előtt csak egy homályos Seungri arcot láttam....

Úgy tíz perc elteltével kopogás zavarja meg a nagy csendet...

 - Az utolsó vizsga hamarosan el kezdődik tanár úr, ideje lesz készülődnije. – ezt követően a személy ki szólt, csak a parkett halk recsegését hagyta maga után.

 - BASSZUS! – Keltunk ki egyből az ágyból és amilyen gyorsan csak tudtunk készülődésbe fogtunk.

24. Fejezet: Feldúlt érzelmek

 

Kimi szemszöge...

Elkerekedett szemekkel figyeltem Seungrit. A lélegzetem teljesen elállt, amikor megláttam, hogy örömöt okoz magának. Mozdulni sem tudtam, csak Őt figyeltem. Mikor észrevett, ő is betekintést nyert nagyra nyílt szemeimbe. Kihúzta kezét nadrágjából, majd lassan felállt ülő helyzetéből.

 - Kimi... – szólalt meg s időközben minél közelebb sétált felém.

Csakis szemeibe néztem, sehová máshová nem tudtam. Megártottak a nem rég látottak...

 - Nincs semmi baj. – minden szava után egy lépéssel jött közelebb hozzám.

 - Te... – jött ki ez az árva hang a torkomon.

 - Shh! – ujját a saját szájára helyezte. – Lehet, őrültséget fogok tenni... – Ekkor Seungri már előttem állt, mindkét kezét vállamra helyezte, majd közel hajolt hozzám. – Kellesz nekem! Most rögtön! – búgta fülembe.

Eme pillanatban olyan érzés vett hatalmába, amit már ezer éve nem éreztem. Úgy tűnik a múlt megismétli önmagát. Tehetetlennek éreztem magam, testem gyönge volt, így engedtem magam sodródni az árral. Seungri csípőmnél átkarolt, majd a  hátam közepétől egészen a tarkómig egy hosszú csíkot húzott mutatóujjával.

 - Nem kell félned. – Suttogott ismét a fülembe, s közben végignyalta fülcimpámat.

Felsóhajtottam az ismeretlen érzésre. Kezeivel tovább folytatta testem simogatását. Eleinte ruhán keresztül, majd az alatt folytatta útját. Megtalálta egyik érzékeny pontomat ami a lapockámnál volt. Amint végigsimított rajta, teljesen ellepett a libabőr. A látottakra halkan kuncogni kezdett.

 - Most pedig megcsókollak, úgy mint soha... – amint kimondta, még nem is volt időm reagálni rá. Megcsókolt, és a falnak nyomott.

Már régóta vártam erre a vad pillanatra. Amióta először csókolóztunk, Seungrit annál inkább magamnak akartam. És most itt vagyunk, a szobájában, csak ketten, és egymás társaságát élvezzük.

Egyre vadabbul csókolóztunk, többször még a falnak is nyomódtam, melyre párszor fel is szisszentem. Seungri teste teljesen nekem nyomódott, ezzel is elhárítva mozgásomat. Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna szabadulni karjai közül.

Seungri szemszöge...

Teljesen kiéheztem, nem bírtam már tovább. Nem volt más választásom, megragadtam a kellő alkalmat. Gondolataim csakis a szexen jártak, és Kimin, hogy milyen lehet meztelenül alattam a nevemet nyögdécselve...

 - Uhh... – Nyomtam neki férfiasságomat, közben számmal végigcsókoltam nyakhajlatát. Kezeimmel lassan levettem felsőjét, hogy csodálhassam idomait.

 - Olyan gyönyörű vagy. – suttogtam már majdnem az ajkába. Ez idő alatt nem szakítottuk meg a szemkontaktust. – Sohase gondoltam volna, hogy ilyen szép fogdosni való melleid vannak. – kezeimet végighúztam a nyakán, egészen a mellkasáig.

Szabad kezemet hátához csúsztattam, majd egy halk kattogással kicsatoltam melltartóját. Kimi kipirult arccal levetette  magáról azt az egy ruhadarabot, és előttem állt szégyenlősen a földet szemlélve. Kihegyesedett bimbói már kérlelve hívtak engem. Ekkor alsó részem máris az égig tornyosult.

Kimi szemszöge...

Annyira zavarba ejtett Seungri viselkedése, hogy kezeimmel eltakarni készültem melleimet, de nem engedte. Lefogott, majd nyomta őket, és a továbbiakban már csakis a száját és a nyelvét használta ingerlésemre. Nyelvével végigcsúszott testem közepén, melleim környékén körkörös utat járt be egész addig, amíg a bimbómig el nem ért.

Nyelvével körbe-körbe, fel és le kezdte nyaldosni már kihegyesedett bimbómat, addig amíg elég keménynek nem érezte. Hamar áttért másik bimbómra is. Ott is ugyanezt tette, de még a végén bele is harapott érzékeny bőrfelületembe, melyre elég hangosan felsikítottam. Egy rövid ideig elengedett, mire csodálkozni kezdtem.

 - Vetkőzz le teljesen. Előttem. – Suttogta. Szeméből csakis a vágy sugárzott.

 - És veled mi lesz? – Kérdeztem vissza gondolkodás nélkül. Duzzogtam, hogy csak én vagyok fél pucér, ő meg teljesen felöltözött.

 - Szeretnéd ha levetkőznék? – Kérdésére számat rágcsálni kezdtem, majd bólintottam egyet. – Jól van. – Seungri vigyorogva nekilátott a vetkőzésnek.

Elállt a lélegzetem, és a vérem hevesen lüktetni kezdett a testemben, főleg odalent. Először felsőjével babrált egy ideig, majd hirtelenjébe levette azt. Egy szemhunyásnyi volt az egész és ismét előttem termett, de ekkor már félmeztelenül. Fél kezével megfogta arcomat, és egy újabb heves csókban forrtunk össze.

Kezeim elkalandoztak izmos mellkasán, majd lassan áttértek a hátára és a fenekére. Seungri közben szabad kezével nadrággombját akasztotta ki, cipzárját is lehúzta, majd a ruhadarab egy halk csapódással a földre került. 

Seungri szemszöge...

Úgy gondoltam, hogy ideje a komolyabb részre térnünk... Kezeim közé kaptam Kimit, majd nevetgélve az ágyam felé rohantunk. Finoman ráfektettem, majd követtem példáját. Teljes testemmel befedtem testét és folytattam melle markolászását és teste simogatását. Vállától az ujjpercéig, mellkasától egész a hasáig simítottam végig, nem egyszer és nem kétszer. Amint hasának aljára értem, levettem bugyiját, majd csodálkozva figyeltem magam elé, majd szemeibe pillantottam.

 - Te... gyantáztatod? – kérdeztem teljesen felizgulva. Kimi egy apróbbat bólintott, majd jobb kezével eltakarta szemeit szégyenérzetébe. – Ne legyél szégyenlős – Kuncogtam. –, szeretem, amikor valakinek csupasz. Teljesen... beindít. – nyögtem.

Kimi szemszöge...

Teljesen zavarba estem. Az agyam ködös volt, nem tudtam gondolkodni. Olyan furcsa érzésem támadt. Akartam, hogy megtörténjen, de nem is... Nem tudom mi üthetett belém.

Seungri ez idő alatt kezével nőiességemet vette kezelésbe. Mutató és hüvelykujjával masszírozni kezdte falamat, többször végigsimítva a külső részen is. Csiklóm izgatásába is belefogott, amire úgy éreztem, lábaimat muszáj összecsuknom. Az az érzés ami belém hatolt nem mondható csiklandósnak, de végigjárta egész testemet. Lábujjaim hideggé változtak és begörbültek. Seungri vigyorogva nézett rám, ahogy kéjesen nyögök, és kezeimmel az ágyhuzatot markolom.

 - El juttatlak a csúcsra, baby. – suttogta, leheletét éreztem nemi szervemnél.

Fejemet felemeltem és láttam, Seungri feje lábaim között tornyosul, és egyszer csak megnyalja csiklómat. Majd még egyszer, és még egyszer. Többször is felnyögtem, levető után kapkodtam. Elvesztettem az eszem, a gyomromban pedig pillangók egyre inkább repkednek. Párszor beszívta csiklómat, és nyelvével végighúzott egy csíkot belsőmbe. Ekkor éreztem, hogy hamarosan szétrobbanok belülről. Alig bírtam már, Seungri kezeivel combom belsejét is simogatta, melyre még erősebbé vállt az inger. Majd mikor hajszálnyira voltam az elélvezéstől, hirtelen megállt.

Lihegve nyitottam ki szemeimet, és szúrós tekintettel néztem reája. Láttam, hogy már felemelkezett lábaim közül, és leveti alsónadrágját, melyből férfiassága már messzebbről is merevnek látszott. Nagyot nyeltem, amikor fel húzta magára az óvszert...

Visszaemlékezés a pár évvel ezelőtt történtekre...

 - Kimi, kérlek maradj itt velem ma éjszakára. – ölelt át hátulról Jiyong. – A szüleiddel majd tárgyalok, csak maradj velem. Olyan magányos vagyok éjjelente. – Hajtotta le fejét vállgödrömbe.

 - Rendben, de csak most az egyszer. – Kuncogtam gonoszul, majd kibontakoztam karjai közül. – De semmi... – Nem is tudtam elmondani mondandómat, mert már Jiyong fenekemre csapott. – taperolás.

 - Jól van tudom. – Indult el a hűtőszekrény felé, kinyitotta, majd kivett belőle két sörös üveget. – Gondolom kérsz egy italt. Legalább lehűt minket ebbe a forróságba. – Jött felém, majd átadta a kezében tartott sörös dobozt.

 - Igazából nem szeretem a sört – mondtam, amikor elvenni készült, de tovább folytattam - de most az egyszer megiszom, mert kívánom a szeszes  italt. – vigyorogtam rá, mire visszavigyorgott rám.

Egy órával később...

 - Nem tudom, de te tényleg hiszel abban, hogy egy fiú és egy lány között lehet barátság? – csuklott fel Jiyong a mondatot kettőbe vágva. – Ez hülyeség, valamilyen érzése biztos alakul a két félben, ha nem is mindkettőben, akkor csak az egyikben egy rövid ideig.

 - Nah ne mondd! Nekem van egy olyan ismerősöm akivel soha, semmikor sem gondoltam azt, hogy lehetne több mint barátság. Ez egy élő példa... – mondtam kicsit lassan a pia hatása miatt.

 - És ki az? – kérdezett rá Jiyong.

 - Osztálytárs, egy bunkó osztálytárs. Miért, mit gondoltál?

 - Valamiért olyan érzésem támadt, hogy én lehetek az. – suttogta.

 - Igen te is az vagy. Egy nagyon... jó barát. – mutatóujjammal feléje mutattam.

 - Biztosan? – felhúzta fél száját egy mosolyra. – És nem lehetne egy kicsit több is?

 - Ez csakis tőled függ, de te úgyis más fajta lányokat szeretsz. Én ronda lehetek számodra. – Dőltem hanyatt a kanapén és a falat szemléltem, addig amíg Jiyong fölöttem nem termett.

 - Ez nem igaz. Én a te „fajta” lányokat szeretem. Már régóta be akartam ezt neked vallani. – Tette mindkét kezét fejem mellé.

Homályosan láttam arcát, úgy éreztem, hogy forog velem a világ. Becsuktam szemeimet, és próbáltam pihenni egy kicsit, de ekkor Jiyong ajkait éreztem ajkaimon. Első csókom volt... és mostmár az övé, nem kaphatom vissza.

Kipattantak szemeim a helyéről, majd az ő szemeit figyelték. Pupillája kitágult, lélegzése felgyorsult, teste pedig egyre forrósabbá változott. Nem tudtam mi következik, ezért magamban egy kicsit megijedtem. Jiyong ismét megcsókolt, és megfogta csuklómat, majd ujjait összefonta ujjaimmal. Testével rám nehezedett, de próbálta súlyát tompítani lábával.

Fejem kábult volt, így nem tudtam kezelni a helyzetet. Jiyong egyre inkább bepörgött, vetette le ruháimat, és az övéit is. Arra készült, hogy megtegye, amit ilyen fiatalon nem akartam, de szólalni sem tudtam heves csókjai miatt.

Egyik lábával két lábam közé csúszott, majd széthúzta őket. Csakis őt láttam, testem feléből semmit.

 - Jiyong... kérlek, hagyd abba. – suttogtam neki, mert hangosabban nem jött ki a hang a torkomon. – Nem akarom.

 - Nem lehet, hogy nem akarod... a tested elárul. A nedvességtől csillogsz. – Hajolt a fülemhez, majd belelihegett.

 - De mondom, ne...

 - Shh... – Tudom, hogy ez lenne az első, de ne félj, nem fog fájni. – Suttogta ajkaimba.

Olyan volt mintha nem is hallgatott volna rám, mintha nem is figyelt volna fel a nemrég elhangzott kérésemre. Meggondolatlan voltam, hogy belementem a játékába, most pedig nem enged szabadon. - Szeretkezzünk édesem...

 - Jiyong – húztam össze a lábamat, ahogy csak tudtam, de nem igazán engedte. - , ne akard, hogy valami csúnyát tegyek... Engedj el, és béke lesz közöttünk.

 - Miért futamodsz meg? Nem hiszem el – fogta meg jobb kezemmel az arcomat. - , miért ? – Karolt át, és próbált ölelgetni, hízelegni, de nem engedtem.

 - Hagyj békén, és engedj el! – Kiáltottam rá, és ahogy csak tudtam eltoltam magamtól. Csókkal próbálkozott, de ekkor kezem suhant egyet... Arcon csaptam.

Kikerekedett szemekkel néztünk egymásra. Jiyong lassan arcához nyúlt, én pedig kezemet visszahoztam magam elé. Könnybe lábadt szemekkel álltam fel a kanapéról, és a ruháim után kapkodtam.

 - Kimi... kérlek, ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni.

 - Hagyj békén, elmegyek. – Indultam a fürdő felé felvenni a széjjeldobált ruháimat. – És többet nem is jövök vissza.

 - H-hogy, mi? – Rekedt be a hangja.

 - Jól hallottad, véget vetek az ismerettségünknek! – mondtam szigorú hangnemben, de szemeimből ekkor már a könny csordogált kifele. Nem akartam gyengének látszani, ezért a ruhákkal, amilyen gyorsan csak tudtam a fürdő felé vettem az irányt.

 - De... Kérlek, adj még egy esélyt... Én, nem akarlak elveszíteni Kimi! Érts meg!

 - Nem érdekel a nyavalygásod... – Kezemet számhoz tettem, hogy szipogásomat eltompítsam.

 - Ne tedd ezt velem. Megváltozom, ígérem. És többé nem iszok italt sem, csakis miattad...

 - Azt csinálsz amit akarsz. – Gyorsan felkaptam a ruhákat, majd kislisszoltam a fürdőszobából és a kijárat felé sétáltam. Felkaptam földről a magassarkú cipőmet, és amikor az ajtó kilincséhez akartam érni, Jiyong ismét átölelt hátulról.

 - Tudd, hogyha elmész, én még mindig szeretni foglak... – Suttogta fülembe, mire torkomban egy szoruló érzés keletkezett. Kibontakoztam karjai közül és semmitmondó arckifejezéssel feléje fordultam.

 - Itt befejeztük Kwon Ji Yong. Örültem, hogy megismerhettelek...

Ezzel a mondatommal kisétáltam a helyiségből, hátra sem nézve, magam után hagyva a múltat.

Jelen...

 - ÁLLJ! – Kiáltottam fel hangosan, mire Seungri megállt és pislogva tekintett reám.

 - Mi a baj, Kimi? – Komolyodott meg hirtelen.

 - Álljunk itt meg... kérlek.

TO BE CONTINUED...

23. Fejezet: Leleplezés

Kimi szemszöge...

            Eltelt már egy jó pár nap azóta, amióta ide utaztunk. Több fajta teszten is túlestem, amik sajnálatos módon nem a legjobban sikerültek. Bár az ott lévő társaim mindvégig bíztattak, hogy ne adjam fel, és hátha az utolsó tesztem majd jobb lesz.

            Az utolsó napjaink felé tartottunk, amikor is egy kissé borús égbolt tündökölt a szállodánk felett. Az időjárás előrejelzés szerint a mai napra nagy zivatart jósolnak, ezért nem ajánlatos kimennünk a szabadba, vagy útnak indulnunk valamerre.

 - Kimi, remélem felkészültél a mai vizsgára. – szólalt meg az egyik itt megismert ismerősöm.

 - Nem igazán, de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból.

 - Ez a beszéd! – veregette meg a vállamat. – Ne okozz csalódást Seungri-senseinek. Bízik benne, hogy legalább ebből nagy jegyet fogsz szerezni.

 - Üm. – Bólogattam, majd elhaladtam a másik irányba, hogy egyedül lehessek.

A gondolatok kavalkádjába csöppentem, és elgondolkodtam egy fontos mozzanaton. Seungri nemrég megcsókolt. Kezemet számhoz érintettem, az pedig félmosolyra húzódott, de nem sokkal később el is tűnt. Azóta a nap óta úgy érezem, hogy Seungri kerül engem. Csakis akkor találkoztunk, amikor felkészítő órákat tart... de akkor se néz egyszer sem a szemembe.

Kisétáltam a szabadba, hogy ott töltsem el a vizsga előtti időmet. Élveztem, ahogy a szél fújja hosszú begöndörített fürtjeimet. Mélyen belélegeztem e friss levegőt és próbáltam ellazulni.

 - Sikerülni fog a mai vizsga! Aztán pedig mehetünk haza...

Hyorin szemszöge...

 - Jiyong, most megöllek! – Dühöngtem a konyhapult felett. – Ki mondta, hogy tedd fel főni a hűtőben lévő levest?! – Fordultam feléje, de ekkor azzal az ártatlan arckifejezésével nézett rám. – Ne nézz így! Elpárolgott az összes lé a leves felől és még a tál is tiszta kormos lett. – Puffogtam és levettem az aragázról a tálat a benne lakozó maradékkal. – Elalszol és így hagyod, zseniális vagy nem mondom...

 - Bocsáss meg... Csak meglepetésként akartam elkészíteni.

 - Na látod, itt a meglepetés! – mutattam neki a tálat, s közben leszedtem kezeimről a kesztyűt, majd hozzá dobtam. – Ha nem tudsz valamit megcsinálni, akkor ne is kezdj neki, oké? Mindent csak tönkre teszel. – mondtam tovább – Amióta itt vagy már összetörtél két virágcserepet, elrontottad a tévét, leblokáltad a laptopom és tegnap össze is fagylaltoztad a kedvenc ruhámat.

 - Nyugalom Hyorin, ne kapd fel a vizet.

 - Hogy ne kapnám?! – sóhajtottam, majd átmentem a másik szobába.

Jiyong csak tovább követett és figyelte, ahogy az egyik lomot felveszem, majd egy másik helyre teszem. Nagyokat sóhajtott, és nem szólt semmit, míg ki nem adtam magamból minden dühömet.

 - Miért vagy ennyire stresszes? – kérdezte miután látta, hogy teljesen kifáradtam. Lehuppantam az ágy szélére és halkan válaszoltam.

 - Idegesít, hogy nem tudom biztosan mikor lesz vége ennek a tábornak.

 - Nem kell aggódj, azt fogjuk mondani Seungrinak ha itt lesz, hogy csak látogatóban vagyok nálad.

 - Ez rendben van, főleg ha délután jön, de mi van ha este érkezik? Nem tudok rendesen elaludni éjszaka, mert mindig előjön az a fóbiám, hogy bejön, felgyújtja a villanyt és meglátja, hogy veled alszom az ágyba.

 - Hm... Ne aggódj ilyenek miatt, nem lesz semmi baj. – Simogatta meg a hátam.

 - Nem tudom már. És a legjobb, hogy nem is keres, fogalmam sincs mi lehet vele, ha meg felhívom, pár perc múlva le is rakjuk.

 - Biztos sok a dolga. – próbált tovább nyugtatni.

 - Fogalmam sincs, a női megérzésem mást súg.

Jiyong szemszöge...

 - A női megérzések sokszor súgnak olyan érzelmeket, amik nem is igazak. – lépett mellém. – Figyelj, lazulj el és gyere menjünk el valamerre kikapcsolódni. – Mosolyogtam rá kedvesen, de még mindig olyan letört arcot vágott, mint azelőtt.

 - Csakis akkor megyek veled, ha én választhatom ki a helyet, ahová megyünk. – Pajkosul rám vigyorgott.

 - Rendben. – Adtam be a derekam.

 - Yuhééé! – Ugrott fel az ágyból és a szobája felé futott. – Felkapok valamit és mehetünk is. – kiáltotta ki onnan.

            Csak mosolyogtam rajta, hogy egy egyszerű kijelentés miatt ilyen boldoggá vált. Ezzel engem is azzá tett, de csakis egy időre. Eszembe jutott, hogy Hyorin nem az én barátnőm, hanem a Seungrié, és lehet, hogy miután visszatér Seungri a hétköznapokba, akkor újra egy elhanyagolt fiúvá válok...

 - Kész is vagyok! – Jött közelebb hozzám, és mosolyogva mutatta rózsaszín fodros ruháját. – Csinos, ugye? – Néztem végig rajta mosolyomat visszatartva.

 - Nem, egyáltalán nem az. – válaszoltam póker arccal, majd felvettem az asztalról a kocsi kulcsot.

 - Gonosz... – duzzogott.

 - Gyere, menjünk. – fordultam feléje, majd megfogtam a kezét.

            Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd csak egy enyhe mosollyal lepett meg. Önmagamban csodálkoztam, hogy megengedte, mivel eddig mindig el tolt magától. Mégis sikerül a tervem?

 - Menjünk a plázába. – bökte ki félúton a kocsi felé.

 - Hogy mi? És miért akarsz pont oda menni? – Kérdeztem félig felé fordulva.

 - Meg szeretnék venni valamit. – szégyenlősen mosolygott, majd lehajtotta a fejét.

 - Mi az, megveszem neked. – mondtam, amint az autó elé értünk. Elengedtem a kezét, hogy be tudjunk szálni.

 - Még mit nem! Van nekem pénzem, megveszem én magam. – nyújtotta ki felém nyelvét, majd kinyitotta az ajtót és beült a kocsiba. Követtem példáját.

Helyet foglaltam az autóban, előkotortam zsebemből a kocsikulcsot és el is indítottam a kocsit. Ki fordultunk az útra és a város központjába haladtunk. Hyorin kezével a hangszórót babrálta, közben pedig váltogatta a számokat a berakott CD-ről, egész addig, amíg nem talált egy neki tetsző számot.

 - Mondd csak Jiyong, ki volt az első szerelmed?

Annyira meglepett a kérdése, hogy félrenyeltem azt is, amit nem lehet. Elkapott a köhögés.

 - Hogy ugrott az eszedbe ez a kérdés? És méghozzá pont most.

 - Nem tudom, csak úgy. – felém fordult és tovább figyelte arcomat. Tekintetemet ez idő alatt az úton kellett maradjon, nehogy valami balesetet okozzak. – Csak kíváncsi vagyok.

 - Aki kíváncsi hamar megöregszik.

 - Hé! – Ütött vállba, mire a kocsi kibillent egyenes menéséből. Kocsik ezrei dudálni kezdtek utánunk.

 - Ne lökdöss, ha nem akarod, hogy meghaljunk. – szóltam rá.

 - Joesonghabnida...* (*sajnálom)

 - Mostmár mindegy, de legközelebb ne csinálj ilyet.

 - Jó... – hallgatott el egy kicsit, majd ismét megszólalt. – A válaszod?

 - Nem mondom el. – makacsoltam be.

 - De miért nem? Óh légyszi!

 - Mert nem és kész! – feljebb vettem a zene hangerejét, majd tovább haladtunk a kiszemelt helyre.

___________________________________________________________________________

A légkör párás és forró, mintha a nyár kellős közepébe csöppentünk volna. Az izzadtságcseppek csak úgy csordulnak le a testről, az ér kidagad a nyakon, és heves lélegzések töltik be a szobát.

 - Uhh... – meredt Seungri az ipad képernyőjére. –, azok a mellek... – harapott rá az ajkaira.

            A hang a videóban egyre hangosabbá változott. A nő csak nyögött, ahogy a férfi végigsimított egész testén. Időközben még nyelve hegyével keresztül kastolt a nő teste közepén, ezzel is felfokozva a benne rejtőző vágyat. Lejjebb haladva bőrét szívogatta egészen addig, amíg rózsaszínné nem változott. Mikor hasa aljához ért, a férfi kezeivel lassan lehúzta a nőn maradt utolsó ruhadarabot, majd újaival először hüvelyének külső részét, majd belső részét kezdte el masszírozni.

 - Ahh... – Seungri belemarkolt férfiasságába, majd ugyanazzal a kezével felhaladt a hasáig, hogy benyúljon a nadrágjába.

Ahogy a videóban is történt, olyan sebességgel húzta fel és le kezemét a nadrágjában. A sóhajok egyre jobban törtek elő belőle, és férfiassága is teljesen megmerevedett.

 „Most helyben ha lehetett volna, megerőszakoltam volna valakit.” – Gondolta magában.

A fő fogás ekkor következett a videóban. A két fél teljesen felkészült a közösülés pillanatára. A nő hanyatt feküdt a asztal tetején, a férfi pedig felmászott rá. Pár pillanatig egymás tekintetébe férkőztek, majd lassan egymásba olvadtak. Eleinte lassan, aztán majd gyorsítottak tempójukon. A nyögések egyre hangosabbakká váltak az élvezet hatására. Az asztalon lévő dolgok mind leestek a földre, már csak a pár maradt fent.

 - Nhem bi-rom... ahhh... dugni akharok. – döntötte hátra Seungri fejét, közben szabad kezével sikosítót öntött magára.

Kimi szemszöge...

            A vizsgaidőszak fél óra múlva kezdetét veszi, de úgy érzem, hogy minden amit eddig tudtam már teljesen elveszett az emlékezetemben. Segítséget senkitől sem kérhettem, mivel mindenki el volt a saját dolgával, ezért kénytelen voltam Seungrihoz fordulni.

            Mindenkit végigkérdeztem, hogy nem látták-e valamerre, de a legtöbb ember nemet intett. Körülnéztem kint, majd az épület összes folyosóján is végig haladtam, de semmi.

Nagy nehezen rászedtem magam, hogy elmenjek egész a szobájáig. Nagyokat nyeltem, majd párszor megfutamodva, de bekopogtattam. Semmi mozgást nem észleltem, ezért ismét megtettem, de ekkor sem történt semmi sem.

 - Seungri... – Nyitottam ki lassan az ajtót, majd beléptem a szobába.

 Ekkor kerekedtek el a szemeim, és pillantottam meg Seungrit a székben ülve, kezével a nadrágjába. Ő is észrevett engem pár másodperc múlva, majd lefagyva figyelt íriszeimbe...

TO BE CONTINUED...